Rajzoljunk együtt! - Virág/2

    Kinyomtattam a virágot A4-es méretben és most következik a körvonalak megrajzolása. Ehhez szükségünk lesz néhány trükk alkalmazására. Hogy miért?

Egy optikai csalódásokkal foglalkozó professzor azt mondta egyszer egy TV-műsorban, hogy nem a szemünkkel, hanem az agyunkkal látunk. A szemünkkel csak rögzítjük az információt. És ebből származnak a rajzolási nehézségek. Az agy ugyanis óránként több százezer információt kénytelen feldolgozni, melynek 80%-át szemünk által vesszük fel környezetünkből. Ezt a rengeteg képi adatot megpróbálja agyunk minél inkább leegyszerűsíteni:

- például úgy, hogy a szék közelebbi és távolabbi lábát ugyanolyan hosszúnak tekinti, mert egy kategóriába sorolja,
- vagy például az emberi szemet a gyerekrajzokból ismerős mandula formának látja
- és hogy a színekről is essen szó - látott már valaki kék vagy sárga tűzoltó autót? Elvileg nem, mert ugye a tűzoltó autó piros. Vajon az a része is piros, ahol a kék villogó tükröződik rajta? És ahol a napfény sárga fénye verődik vissza róla?

Ezért mondják sokan, hogy a rajzoláshoz újra meg kell tanulni látni. Ehhez ki kell iktatni agyunk racionális, kategorizáló, logikus részét (a bal agyféltekét) és fel kell szabadítani a kreatív részt (vagyis a jobb agyféltekét). 2 trükkel lehet ezt elérni:

• Az egyik az, hogy a feje tetejére állítom a virág képét és úgy másolom át a rajzlapra. Ilyenkor ugyanis nem gondolkodok azon, hogy mit rajzolok, hanem szolgaian másolom a vonalakat és a végén meglepő hasonlatosságot tudok elérni.

• A másik trükk pedig a négyzetrácsok alkalmazása.
  Egy iratfűző fóliát alkoholos filccel 1cm x 1cm-es négyzetráccsal bevonalkázok. A kinyomtatott rajzolni valót beteszem a fóliába, így nem tud elmozdulni és a fólia többször is felhasználható.
  Azt is megtehetem, hogy a kinyomtatott motívumot vonalkázom be, de azt ugye minden új képnél meg kell ismételni.

Így néz ki a virágom "rács mögött":

Már nincs is más dolgom, mint az A4-es rajzlapomat is ugyanígy bevonalkázni. B-s, 2B-s ceruzát használok nagyon halványan, mert később ezt a segédvonal hálót ki fogom radírozni.

És ezzel agyamat ki is cselezem, mert az apró négyzeteket egyenként átmásolom a rajzlapom megfelelő négyzeteibe, agyam nem tud beleszólni abba, hogy minek hogyan kell kinéznie, mert csak egy kis részletre koncentrálok. Így azt is el tudom kerülni, hogy valamit túl rövidnek, túl hosszúnak, túl keskenynek, túl magasnak rajzoljak. Minden pici részlet a helyére fog kerülni, az arányok pontosak lesznek, a rajz ugyanúgy fog kinézni, mint a fénykép.

A körvonalakat, világosabb, sötétebb részek körvonalait szintén halványan rajzolom meg, mert később bele kell olvadniuk a satírozásba.
Ha ez megvan, így fog kinézni a virágom:

Csak a láthatóság kedvéért sötétítettem rajta. Az eredetin sokkal halványabbak a vonalak.
Mivel a háttér kissé elmosódott lesz, ezért a sziklák rücskeire nem fordítottam különösebb figyelmet, mert azt majd szabad kézzel rajzolom be.

A módszer előnye, hogy az eredeti képet kisebb vagy nagyobb méretben is le tudom rajzolni. Ha a rajzlapomon a négyzetrácsot pl. 1cm-es helyett 1,3cm-esre rajzolom, akkor 1,3-szoros nagyítást fogok kapni. Ugyanígy lehet kicsinyíteni is.

Valószínűleg nem ez lesz a rajzolás legizgalmasabb része, de nem szabad félvállról venni, mert "A felkészültség fél siker.", ahogy Cervantes mondta. Ezen fog múlni, mennyire lesz pontos a kész rajz.
Sok türelmet és sikert kívánok hozzá! Legközelebb pedig elkezdjük a satírozást.