Ebben a videóban Leonardo Pereznieto bemutatja nekünk, hogyan szabadulhatunk meg az amatőrökre általában jellemző "tyúklépéses" vonalrajzolástól. Az első rajzot ezzel a módszerrel készíti, majd a második rajzon bemutatja, hogyan rajzolhatunk profibb vonalakat.
Elsőként a fény irányát kell meghatározni, mert a fényforráshoz közelebb eső vonalakat halványabbra rajzoljuk, míg az árnyékban lévőket sötétebbre.
A vonal meghúzása előtt vizualizáljuk és a levegőben párszor megrajzoljuk hogyan fog futni és csak utána húzzuk meg a papíron egyetlen határozott vonással. Egy ponttal megjelölhetjük előtte, hogy hova fog tartani a vonalunk.
A végeredmény egy professzionálisabb rajz lesz, melyben a vonalak vastagságának, erősségének váltogatásával élethűbb hatást tudunk elérni.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: körvonalak megrajzolása. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: körvonalak megrajzolása. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. február 7., péntek
2013. május 20., hétfő
Tippek, hogy bármit pontosan le tudj rajzolni - 2.
Íme a tippsorozat második része. (Az első részt ezen a linken olvashatjátok el újra.)
4. Egymással összefüggő formákat rajzolj, ne pedig függetleneket!
Nagyon nehéz kiszámolni milyen távolságra van a modell feje a talpától, az egyik fül a másiktól, vagy egy távoli fa az előtérben állótól, hacsak nem rajzolod meg a közöttük lévő formákat. Ez azt jelenti, hogy miután meghatároztad az álló modell teljes magasságát és létrehoztál egy olyan méretarányt a rajznak, hogy ráférjen a papírra, utána a fejtől lefele haladva dolgozod ki a vállakat, onnantól a csípőig, tovább a térdekig stb., hogy minden formát meg tudsz becsülni a többihez viszonyítva.
5. Rajzolj segédvonalakat a formák között, hogy jobban meg tudd határozni a köztük lévő távolságot!
Robert Liberace művész azt tanácsolja, hogy rajzolj nagyon halvány, egyenes vonalakat az alak vagy csendélet minden egyes összetevője között, hogy az irányítsa a kezed, amikor finomítani kezded a rajzot. Ezután adj fokozatosan több vonalat krétával, grafittal, szénnel vagy színes ceruzával, hogy sötétíts a formák és árnyékmintázatok körvonalain.
6. Kezdd a világos árnyalatokkal és haladj a sötétek felé!
Sok művész szerint érdemes a legvilágosabb részektől haladni a legsötétebbek felé, mert így van lehetőség menet közben módosítani anélkül, hogy a helytelen vonalak radírozásával tönkre tegyék a papírt vagy csúnya maszatot hagyjanak rajta.
Rajz: Robert Liberace
4. Egymással összefüggő formákat rajzolj, ne pedig függetleneket!
Nagyon nehéz kiszámolni milyen távolságra van a modell feje a talpától, az egyik fül a másiktól, vagy egy távoli fa az előtérben állótól, hacsak nem rajzolod meg a közöttük lévő formákat. Ez azt jelenti, hogy miután meghatároztad az álló modell teljes magasságát és létrehoztál egy olyan méretarányt a rajznak, hogy ráférjen a papírra, utána a fejtől lefele haladva dolgozod ki a vállakat, onnantól a csípőig, tovább a térdekig stb., hogy minden formát meg tudsz becsülni a többihez viszonyítva.
5. Rajzolj segédvonalakat a formák között, hogy jobban meg tudd határozni a köztük lévő távolságot!
Robert Liberace művész azt tanácsolja, hogy rajzolj nagyon halvány, egyenes vonalakat az alak vagy csendélet minden egyes összetevője között, hogy az irányítsa a kezed, amikor finomítani kezded a rajzot. Ezután adj fokozatosan több vonalat krétával, grafittal, szénnel vagy színes ceruzával, hogy sötétíts a formák és árnyékmintázatok körvonalain.
6. Kezdd a világos árnyalatokkal és haladj a sötétek felé!
Sok művész szerint érdemes a legvilágosabb részektől haladni a legsötétebbek felé, mert így van lehetőség menet közben módosítani anélkül, hogy a helytelen vonalak radírozásával tönkre tegyék a papírt vagy csúnya maszatot hagyjanak rajta.
Rajz: Robert Liberace
2013. május 17., péntek
Tippek, hogy bármit pontosan le tudj rajzolni - 1.
Az alábbi tippek Courtney Jordantól, az Artist Daily szerkesztőjétől származnak:
1. Kezdj formák rajzolásával és ne beazonosítható tárgyakkal!
Szinte minden tanfolyamon ezt a tanácsot hallani. Hogy megértsd miről van szó, gondolj arra, hogyan rajzolnak a gyerekek! Tudják, hogy az arcon két szem, két fül, középen egy orr és két ajak van. Bárhogy áll előttük a személy, ők ragaszkodni fognak minden arcrész lerajzolásához, még akkor is, ha csak egy szemet, egy fület és előre kiugró orrot látnak. Azt rajzolják, amit tudnak, nem azt, amit látnak. Egy bizonyos fokig a felnőttek is ugyanezt csinálják.
2. Figyeld meg a negatív formákat ugyanúgy, mint a pozitívakat!
A tanulóknak nehézséget okoz meghatározni hogyan rajzoljanak egy testből kinyúló kart, vagy két asztalon fekvő tárgy távolságát. Ezt úgy lehet leegyszerűsíteni, ha a negatív teret próbáljuk elképzelni, vagy a modell törzse és karja közötti nyitott teret, mint egy magassággal, szélességgel, hosszúsággal rendelkező formát. Ugyanezt a technikát alkalmazhatjuk, amikor azt próbáljuk meghatározni, mekkora távolságra van egymástól két épület, vagy a modell feje a vállától. A negatív tereket ugyanúgy ábrázoljuk, mint a pozitív formákat.
3. Képzeld el és ábrázold a láthatatlan vonalakat, hogy segítségükkel meg tudd rajzolni a látható vonalakat!
Néha az a legegyszerűbb, ha a láthatatlan vonalakat tovább rajzolod úgy, mintha láthatók lennének. Például amikor egy tál kanyarulatát szeretnéd meghatározni, ami tele van gyümölccsel, rajzold meg a teljes oválist, mintha üres lenne a tál és utána radírozd ki azokat a részeket, melyek nem látszanak!
Fotó: oddstuffmagazine.com
1. Kezdj formák rajzolásával és ne beazonosítható tárgyakkal!
Szinte minden tanfolyamon ezt a tanácsot hallani. Hogy megértsd miről van szó, gondolj arra, hogyan rajzolnak a gyerekek! Tudják, hogy az arcon két szem, két fül, középen egy orr és két ajak van. Bárhogy áll előttük a személy, ők ragaszkodni fognak minden arcrész lerajzolásához, még akkor is, ha csak egy szemet, egy fület és előre kiugró orrot látnak. Azt rajzolják, amit tudnak, nem azt, amit látnak. Egy bizonyos fokig a felnőttek is ugyanezt csinálják.
2. Figyeld meg a negatív formákat ugyanúgy, mint a pozitívakat!
A tanulóknak nehézséget okoz meghatározni hogyan rajzoljanak egy testből kinyúló kart, vagy két asztalon fekvő tárgy távolságát. Ezt úgy lehet leegyszerűsíteni, ha a negatív teret próbáljuk elképzelni, vagy a modell törzse és karja közötti nyitott teret, mint egy magassággal, szélességgel, hosszúsággal rendelkező formát. Ugyanezt a technikát alkalmazhatjuk, amikor azt próbáljuk meghatározni, mekkora távolságra van egymástól két épület, vagy a modell feje a vállától. A negatív tereket ugyanúgy ábrázoljuk, mint a pozitív formákat.
3. Képzeld el és ábrázold a láthatatlan vonalakat, hogy segítségükkel meg tudd rajzolni a látható vonalakat!
Néha az a legegyszerűbb, ha a láthatatlan vonalakat tovább rajzolod úgy, mintha láthatók lennének. Például amikor egy tál kanyarulatát szeretnéd meghatározni, ami tele van gyümölccsel, rajzold meg a teljes oválist, mintha üres lenne a tál és utána radírozd ki azokat a részeket, melyek nem látszanak!
Fotó: oddstuffmagazine.com
2011. május 4., szerda
Rajzoljunk együtt! - Virág/2
Kinyomtattam a virágot A4-es méretben és most következik a körvonalak megrajzolása. Ehhez szükségünk lesz néhány trükk alkalmazására. Hogy miért?
Egy optikai csalódásokkal foglalkozó professzor azt mondta egyszer egy TV-műsorban, hogy nem a szemünkkel, hanem az agyunkkal látunk. A szemünkkel csak rögzítjük az információt. És ebből származnak a rajzolási nehézségek. Az agy ugyanis óránként több százezer információt kénytelen feldolgozni, melynek 80%-át szemünk által vesszük fel környezetünkből. Ezt a rengeteg képi adatot megpróbálja agyunk minél inkább leegyszerűsíteni:
- például úgy, hogy a szék közelebbi és távolabbi lábát ugyanolyan hosszúnak tekinti, mert egy kategóriába sorolja,
- vagy például az emberi szemet a gyerekrajzokból ismerős mandula formának látja
- és hogy a színekről is essen szó - látott már valaki kék vagy sárga tűzoltó autót? Elvileg nem, mert ugye a tűzoltó autó piros. Vajon az a része is piros, ahol a kék villogó tükröződik rajta? És ahol a napfény sárga fénye verődik vissza róla?
Ezért mondják sokan, hogy a rajzoláshoz újra meg kell tanulni látni. Ehhez ki kell iktatni agyunk racionális, kategorizáló, logikus részét (a bal agyféltekét) és fel kell szabadítani a kreatív részt (vagyis a jobb agyféltekét). 2 trükkel lehet ezt elérni:
Már nincs is más dolgom, mint az A4-es rajzlapomat is ugyanígy bevonalkázni. B-s, 2B-s ceruzát használok nagyon halványan, mert később ezt a segédvonal hálót ki fogom radírozni.
És ezzel agyamat ki is cselezem, mert az apró négyzeteket egyenként átmásolom a rajzlapom megfelelő négyzeteibe, agyam nem tud beleszólni abba, hogy minek hogyan kell kinéznie, mert csak egy kis részletre koncentrálok. Így azt is el tudom kerülni, hogy valamit túl rövidnek, túl hosszúnak, túl keskenynek, túl magasnak rajzoljak. Minden pici részlet a helyére fog kerülni, az arányok pontosak lesznek, a rajz ugyanúgy fog kinézni, mint a fénykép.
A körvonalakat, világosabb, sötétebb részek körvonalait szintén halványan rajzolom meg, mert később bele kell olvadniuk a satírozásba.
Ha ez megvan, így fog kinézni a virágom:
Csak a láthatóság kedvéért sötétítettem rajta. Az eredetin sokkal halványabbak a vonalak.
Mivel a háttér kissé elmosódott lesz, ezért a sziklák rücskeire nem fordítottam különösebb figyelmet, mert azt majd szabad kézzel rajzolom be.
A módszer előnye, hogy az eredeti képet kisebb vagy nagyobb méretben is le tudom rajzolni. Ha a rajzlapomon a négyzetrácsot pl. 1cm-es helyett 1,3cm-esre rajzolom, akkor 1,3-szoros nagyítást fogok kapni. Ugyanígy lehet kicsinyíteni is.
Valószínűleg nem ez lesz a rajzolás legizgalmasabb része, de nem szabad félvállról venni, mert "A felkészültség fél siker.", ahogy Cervantes mondta. Ezen fog múlni, mennyire lesz pontos a kész rajz.
Sok türelmet és sikert kívánok hozzá! Legközelebb pedig elkezdjük a satírozást.
Egy optikai csalódásokkal foglalkozó professzor azt mondta egyszer egy TV-műsorban, hogy nem a szemünkkel, hanem az agyunkkal látunk. A szemünkkel csak rögzítjük az információt. És ebből származnak a rajzolási nehézségek. Az agy ugyanis óránként több százezer információt kénytelen feldolgozni, melynek 80%-át szemünk által vesszük fel környezetünkből. Ezt a rengeteg képi adatot megpróbálja agyunk minél inkább leegyszerűsíteni:
- például úgy, hogy a szék közelebbi és távolabbi lábát ugyanolyan hosszúnak tekinti, mert egy kategóriába sorolja,
- vagy például az emberi szemet a gyerekrajzokból ismerős mandula formának látja
- és hogy a színekről is essen szó - látott már valaki kék vagy sárga tűzoltó autót? Elvileg nem, mert ugye a tűzoltó autó piros. Vajon az a része is piros, ahol a kék villogó tükröződik rajta? És ahol a napfény sárga fénye verődik vissza róla?
Ezért mondják sokan, hogy a rajzoláshoz újra meg kell tanulni látni. Ehhez ki kell iktatni agyunk racionális, kategorizáló, logikus részét (a bal agyféltekét) és fel kell szabadítani a kreatív részt (vagyis a jobb agyféltekét). 2 trükkel lehet ezt elérni:
- Az egyik az, hogy a feje tetejére állítom a virág képét és úgy másolom át a rajzlapra. Ilyenkor ugyanis nem gondolkodok azon, hogy mit rajzolok, hanem szolgaian másolom a vonalakat és a végén meglepő hasonlatosságot tudok elérni.
- A másik trükk pedig a négyzetrácsok alkalmazása.
Egy iratfűző fóliát alkoholos filccel 1cm x 1cm-es négyzetráccsal bevonalkázok. A kinyomtatott rajzolni valót beteszem a fóliába, így nem tud elmozdulni és a fólia többször is felhasználható.
Azt is megtehetem, hogy a kinyomtatott motívumot vonalkázom be, de azt ugye minden új képnél meg kell ismételni.
Már nincs is más dolgom, mint az A4-es rajzlapomat is ugyanígy bevonalkázni. B-s, 2B-s ceruzát használok nagyon halványan, mert később ezt a segédvonal hálót ki fogom radírozni.
És ezzel agyamat ki is cselezem, mert az apró négyzeteket egyenként átmásolom a rajzlapom megfelelő négyzeteibe, agyam nem tud beleszólni abba, hogy minek hogyan kell kinéznie, mert csak egy kis részletre koncentrálok. Így azt is el tudom kerülni, hogy valamit túl rövidnek, túl hosszúnak, túl keskenynek, túl magasnak rajzoljak. Minden pici részlet a helyére fog kerülni, az arányok pontosak lesznek, a rajz ugyanúgy fog kinézni, mint a fénykép.
A körvonalakat, világosabb, sötétebb részek körvonalait szintén halványan rajzolom meg, mert később bele kell olvadniuk a satírozásba.
Ha ez megvan, így fog kinézni a virágom:
Mivel a háttér kissé elmosódott lesz, ezért a sziklák rücskeire nem fordítottam különösebb figyelmet, mert azt majd szabad kézzel rajzolom be.
A módszer előnye, hogy az eredeti képet kisebb vagy nagyobb méretben is le tudom rajzolni. Ha a rajzlapomon a négyzetrácsot pl. 1cm-es helyett 1,3cm-esre rajzolom, akkor 1,3-szoros nagyítást fogok kapni. Ugyanígy lehet kicsinyíteni is.
Valószínűleg nem ez lesz a rajzolás legizgalmasabb része, de nem szabad félvállról venni, mert "A felkészültség fél siker.", ahogy Cervantes mondta. Ezen fog múlni, mennyire lesz pontos a kész rajz.
Sok türelmet és sikert kívánok hozzá! Legközelebb pedig elkezdjük a satírozást.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
