2011. május 31., kedd

Múmia-barna

    Tudtad, hogy a leghátborzongatóbb művészeti alapanyagok az emberi maradványok voltak? Múmiákat importáltak Európába és bedarálták egy bizonyos pigmentnek, ami átlátszó mély barna színt adott. Általában dióolajjal keverték és a festők is múmiának nevezték.

A legtöbb művész tudhatott róla, főleg azok, akik olvasták az 1897-ben kiadott "Compendium of colours"-t, melyben a láb húsos részét tartották legalkalmasabbnak.

Ez a borzalmas kereskedelem csak 1925-ben maradt abba és akkor is csak azért, mert az egyiptomi kormány betiltotta a múmiák exportját.

Ebből látszik, hogy a művészek bármilyen anyagot hajlandóak felhasználni az ideális szín eléréséhez.
És ha egy régebbi műalkotást nézünk meg a múzeumban, nem tudhatjuk, hogy kinek a földi maradványai vannak esetleg feldolgozva a képben.

Forrás: Michael Wilcox - "The Wilcox Guide to the Finest Watercolours"

2011. május 27., péntek

Krókusz - (Virág/6)


Így a végére érve illik nevet is adni a rajznak.
Befejeztem a virágot a jobb oldali szirommal és végül megrajzoltam a hiányzó sziklát is. Először felvittem rá az alaptónust, majd a sötétebb gödröcskéket, árnyékokat és utána gyurmaradírral felszedtem itt-ott a világosabb részeket. Az árnyékos oldal kapott még pár réteg satírozást a 6B-s ceruzával és egy összemosással lett egyenletesebb a tónus. A szikla éle felé világosodik az árnyék.

Amikor úgy érzem, hogy teljesen kész van a rajzom, akkor vonalzóval lefedem a széleket és radírral kiradírozom a fehér keretre maszatolt grafitport. Így a rajz széle is egyenesebb lesz, mintha szabad kézzel rajzoltam volna.

Kíváncsi vagyok, a tietek milyen lett! Aki megrajzolta, küldje el nekem bátran az inspiralouzenet (kukac) gmail (pont) com címre!

2011. május 23., hétfő

Rajzoljunk együtt! - Virág/5

Így néz ki most a rajzom. Befejeztem a velünk szemben lévő szirmot. A tetején a fényvisszaverődést úgy rajzoltam, mint a hajnál is szokás, vagyis a fehér tükröződő rész irányába kifutó vonalkákkal satíroztam. Itt alulról felfelé és felülről pedig lefelé mindig egy irányba (a fehér rész felé), magát a tükröződést fehéren hagyva.
Amikor megvan a szirom tónusa, utána satírozom be a sötétebb részeket és a kis fehér csíkokat a "kiélezett" radírommal húztam be. Minden vonalkám, minden radírozás követi a szirom formáját.

Ezután folytattam felül a háttérben lévő köveket. Ahol élet látok a fotón, ott élet rajzolok és nem mosom össze az egészet, mert akkor egy egybefüggő maszat lenne. Hagyni kell éleket is ott, ahol a fényképen is látszik, a homályosabb részeket pedig összedörzsölöm a papírkendővel.

Közben annyira belelendültem, hogy a szár melletti sötét részt is elkezdtem satírozni. A virág szára mellett, levelek körül hagytam egy pici fehér részt, hogy ne olvadjon bele az egész a háttérbe.
Már csak egy szirom és a jobb oldali szikla hiányzik és kész a rajz.:)

2011. május 19., csütörtök

Hogyan használjuk a színérték-skálát satírozáskor - Videó

    Találtam egy rövid (3 és fél perces) videót, ami nagyon szépen bemutatja, hogyan találjuk meg színérték-skálánk segítségével a fényképnek megfelelő tónust. Ez segítségetekre lehet a virágunk rajzolásában.
Kb. a második percnél mutatja be Sarah Parks a gyakorlatban, hogy ez hogyan működik.
Előtte többek között arról esik szó, hogy hunyorítva jobban meglátjuk a tónust, mert úgy kiiktatjuk a zavaró részleteket. Természetesen a fotóra kell hunyorítani és nem a rajzra.



Ha valamiért nem indulna a videó, akkor itt a közvetlen YouTube-linkje: http://youtu.be/taLU0nAIMu0
Sarah Parks honlapja: http://www.drawingartinstruction.com

2011. május 17., kedd

Rajzoljunk együtt! - Virág/4

Most itt tartok a rajzommal. Elkezdtem a virág satírozását. Korábban a kontúrok megrajzolásakor megjelöltem azokat a világosabb és sötétebb részeket a virágszirmokon, amik a ráeső fénytől, árnyéktól keletkeztek. Ezeket a megfelelő árnyalatra satírozom a ceruzahegy oldalával. Közben a ceruzavonásaim mindig követik a szirom görbületét, mintha simogatnám a virágot. Ha egyenes vonalakkal rajzolnék, azzal kilapítanám a virágot, de én azt akarom, hogy 3-dimenziósnak látsszon.

Ha túl erős a kontúr akkor gyurmaradírral leszedem a felesleget. Csak annyi látsszon, amennyit a környezete felvesz. Sehol sem hagyok kontúrokat. Minden kontúrvonalnál megnézem, hogy melyik oldal a sötétebb és úgy satírozok, hogy beleolvadjon a sötétebb oldalba.

Az első satírozás után eléggé patchwork kinézetű a szirom, de az ujjamra tekert papírkendővel, vagy a kisebb részeken fültisztító pálcikával össze tudom dörzsölni az árnyalatokat. Ha túl sok grafítot szedek le a művelet által, akkor újrasatírozom az adott részt, míg vissza nem nyeri a kívánt tónust.

A bal oldali szirmon a ceruza hegyével felülről lefelé húzgáltam a vonalakat, hogy finomabb legyen az átmenet a világosabb részbe. Ugyanígy csináltam a velünk szemben lévő sziromnál a szártól felfelé kifutó vonalakkal. Itt nincs éles határvonal, mert ez nem árnyék, hanem a virág mintázata.

Amikor a szirmok megkapták az alaptónust, egy pár sötétebb szálat rajzoltam bele laza ceruzavonással és néhol kiradíroztam néhány fehérebb csíkot.
A bal oldali szirom felénk néző éle is világosabb, mint a környezete, ezért azt is radírral kihúzom.
Ehhez egy késsel a radírnak rézsútosan élet vágok, amivel nagyon pontosan lehet dolgozni.

A rajzolásban az a szép, hogy mindig lehet javítani, azt mondják, hogy a rajz megbocsátja hibáinkat. Ha valamelyik rész túl sötét, a gyurmaradírral ütögetve fel tudom szedni a felesleget. Van amikor ettől foltos lesz, ilyenkor finoman átsatírozom, összemosom újra.
Ahol túl világos, ott rásatírozok mégegy réteget.
Állítólag nincs elrontott rajz, csak olyan, ami nincs befejezve.

2011. május 10., kedd

Rajzoljunk együtt! - Virág/3

    A múltkor kitértünk a helyes satírozásra. Most visszatérek a virágra, melynek eddig csak a körvonalait rajzoltuk meg és kezdődhet a tónusok felvitele. Előtte azonban pár fontos dologra felhívom a figyelmeteket:

  1. Sosem nyúlok kézzel a papír azon részéhez, amelyre rajzolni fogok.
    Jártam már úgy, hogy a négyzetrács kiradírozásakor egy ujjal óvatosan lefogtam a papírt. Utána azon a  helyen már nem tudtam eltüntetni az ujjlenyomatot, még a satírozás után is meglátszott.

  2. Rajzoláskor a bal felső sarokból haladok a jobb alsó sarokba, mert így a rajzoló (nekem a jobbik) kezemmel nem maszatolom el a kész rajzot.

  3. A nagyobb biztonság kedvéért még egy tiszta nyomtatópapírt is teszek a rajzoló kezem alá.

  4. A gyurma- és grafitmorzsalékokat óvatosan söpröm le egy babakefével vagy puha ecsettel. (Van aki sminkecsetet használ.) Sosem fújok rá a papírra, mert egy parányi nyálcsepp is képes tönkretenni a rajzot. Már ezt is megtapasztaltam. Igaz nem én fújtam rá, hanem a kisfiam tüsszentett melettem... Az eredmény: a rajzon az arcon olyan pici körök, melyek satírozáskor mindig sötétebbek voltak, mint a környezet.:-(

  5. Az előbbiekből következik, hogy a félkész rajzot mindig letakarva vagy fóliába téve tárolom.
Most előveszem a rajzomat és kiradírozom a négyzetrácsokat. Nagyon óvatosan, nehogy felsértsem a papírt.
Ezután előkerítem a saját kezűleg készített segédeszközeimet: a színérték skálámat és a színérték keresőmet . Megnézem, hogy a kinyomtatott fotón az adott részlet tónusa a skálám melyik fokozatának felel meg és az annak megfelelő ceruza számát leolvasom a skálámról. Ezzel fogom azt a részt satírozni.
Ha nem vagyok biztos a dolgomban, akkor a színérték keresőt ráteszem a fotó adott részére, míg a másik keresővel a skálámon kikeresem a megfelelő tónust és a hozzá tartozó ceruzát. Így:
 

Ezt a szikladarabot tehát  2B-s ceruzával fogom satírozni. Persze nem egyszínű az egész szikla, de a sötétebb csíkokat később viszem fel rá és a világosabb részeknél gyurmaradírral szedek fel egy kicsit a grafitból.

A sötét és világosabb részek közötti középtónusokat a két rész összemosásával érem el. Ehhez a mutatóujjamra tekert papírkendőt használom, a finomabb részeknél pedig a dörzsölőt.

Lehet találomra is csinálni és a haladók már ráéreznek a megfelelő tónusra. Az is elég, ha csak a kész rajzon vagy rajzrészleten ellenőrizzük utólag a keresővel a tónusokat és ha kell utánaigazítunk.

Én a virág bal oldalán már megrajzoltam a sziklákat. Ilyen most a rajzom:


Legközelebb a virág következik.

2011. május 7., szombat

Hogyan satírozzunk?

    Ha megrajzoltuk a körvonalakat, akkor kezdődhet a satírozás. Azzal kezdem, hogyan NE satírozzunk:


Milyen hibákat követtem el?
1. Nagyon vastagon nyomtam rá a ceruzát.
2. A vonalaim távol esnek egymástól.
Az eredmény összemosás után (az ábra jobb oldalán) inkább fog hasonlítani egy kockás plédre, mint sima arcbőrre vagy virágsziromra.

Akkor hogyan csináljuk helyesen? Például így:


1. Itt gyengén nyomtam rá a ceruzát és inkább több réteget vittem fel: függőlegesen, vízszintesen, majd a két átló irányában is vonalkázva.
2. A vonalakat szorosan egymás mellett húztam, hogy minél kevesebb fehér csíkot hagyjak a lapon.
Az eredmény összemosás után egy egyenletes, sima felület.

Ha gömbölyű felületet rajzolok, akkor a vonalkáim követik a felszín görbületét, mintha simogatnám a ceruzával az arcot, orrot, almát, virágszirmot...

Egyébként megjegyzem, hogy a felső és az alsó ábrát is 6B-s ceruzával rajzoltam.

2011. május 4., szerda

Rajzoljunk együtt! - Virág/2

    Kinyomtattam a virágot A4-es méretben és most következik a körvonalak megrajzolása. Ehhez szükségünk lesz néhány trükk alkalmazására. Hogy miért?

Egy optikai csalódásokkal foglalkozó professzor azt mondta egyszer egy TV-műsorban, hogy nem a szemünkkel, hanem az agyunkkal látunk. A szemünkkel csak rögzítjük az információt. És ebből származnak a rajzolási nehézségek. Az agy ugyanis óránként több százezer információt kénytelen feldolgozni, melynek 80%-át szemünk által vesszük fel környezetünkből. Ezt a rengeteg képi adatot megpróbálja agyunk minél inkább leegyszerűsíteni:

- például úgy, hogy a szék közelebbi és távolabbi lábát ugyanolyan hosszúnak tekinti, mert egy kategóriába sorolja,
- vagy például az emberi szemet a gyerekrajzokból ismerős mandula formának látja
- és hogy a színekről is essen szó - látott már valaki kék vagy sárga tűzoltó autót? Elvileg nem, mert ugye a tűzoltó autó piros. Vajon az a része is piros, ahol a kék villogó tükröződik rajta? És ahol a napfény sárga fénye verődik vissza róla?

Ezért mondják sokan, hogy a rajzoláshoz újra meg kell tanulni látni. Ehhez ki kell iktatni agyunk racionális, kategorizáló, logikus részét (a bal agyféltekét) és fel kell szabadítani a kreatív részt (vagyis a jobb agyféltekét). 2 trükkel lehet ezt elérni:

  • Az egyik az, hogy a feje tetejére állítom a virág képét és úgy másolom át a rajzlapra. Ilyenkor ugyanis nem gondolkodok azon, hogy mit rajzolok, hanem szolgaian másolom a vonalakat és a végén meglepő hasonlatosságot tudok elérni.

  • A másik trükk pedig a négyzetrácsok alkalmazása.
    Egy iratfűző fóliát alkoholos filccel 1cm x 1cm-es négyzetráccsal bevonalkázok. A kinyomtatott rajzolni valót beteszem a fóliába, így nem tud elmozdulni és a fólia többször is felhasználható.
    Azt is megtehetem, hogy a kinyomtatott motívumot vonalkázom be, de azt ugye minden új képnél meg kell ismételni.
Így néz ki a virágom "rács mögött":


Már nincs is más dolgom, mint az A4-es rajzlapomat is ugyanígy bevonalkázni. B-s, 2B-s ceruzát használok nagyon halványan, mert később ezt a segédvonal hálót ki fogom radírozni.

És ezzel agyamat ki is cselezem, mert az apró négyzeteket egyenként átmásolom a rajzlapom megfelelő négyzeteibe, agyam nem tud beleszólni abba, hogy minek hogyan kell kinéznie, mert csak egy kis részletre koncentrálok. Így azt is el tudom kerülni, hogy valamit túl rövidnek, túl hosszúnak, túl keskenynek, túl magasnak rajzoljak. Minden pici részlet a helyére fog kerülni, az arányok pontosak lesznek, a rajz ugyanúgy fog kinézni, mint a fénykép.

A körvonalakat, világosabb, sötétebb részek körvonalait szintén halványan rajzolom meg, mert később bele kell olvadniuk a satírozásba.
Ha ez megvan, így fog kinézni a virágom:

Csak a láthatóság kedvéért sötétítettem rajta. Az eredetin sokkal halványabbak a vonalak.
Mivel a háttér kissé elmosódott lesz, ezért a sziklák rücskeire nem fordítottam különösebb figyelmet, mert azt majd szabad kézzel rajzolom be.

A módszer előnye, hogy az eredeti képet kisebb vagy nagyobb méretben is le tudom rajzolni. Ha a rajzlapomon a négyzetrácsot pl. 1cm-es helyett 1,3cm-esre rajzolom, akkor 1,3-szoros nagyítást fogok kapni. Ugyanígy lehet kicsinyíteni is.

Valószínűleg nem ez lesz a rajzolás legizgalmasabb része, de nem szabad félvállról venni, mert "A felkészültség fél siker.", ahogy Cervantes mondta. Ezen fog múlni, mennyire lesz pontos a kész rajz.
Sok türelmet és sikert kívánok hozzá! Legközelebb pedig elkezdjük a satírozást.

2011. május 2., hétfő

Rajzoljunk együtt! - Virág/1


    Ezt a szép fotót kaptam az egyik olvasótól közös rajzolás céljából. Azt írta nekem, hogy ő inkább a természetről rajzolna, a portrékat nem annyira kedveli. Kezdésnek talán egyszerűbb is virágot rajzolni, mint embert, bár a technikája ugyanaz.
Nekem tetszik a fénykép és aki ugyanígy érez, az tartson velünk a közös rajzolásban! Mindenki nyugodtan haladhat a saját tempójában, és örömmel fogadom, ha a kész rajzokat megmutatjátok nekem.:)

Már el is kezdem, ahogy szoktam. Amikor egy fényképet kapok, vagy kiválasztok, az első legfontosabb dolog, hogy megnézem a tónusokat.Ha fakó, közepes tónusú a fénykép, akkor ugyanis a rajz is szürke, jellegtelen lesz.
Nagyon fontos, hogy széles legyen a tónus skála, vagyis a közepes tónusértékeken kívül világos és sötét tónusok is szerepeljenek. Ezen a fotón már ránézésre is látszik, hogy a háttérben a sziklakert árnyékai, a szirmok és a szár sötétebb részei, valamint a fények szépen kiterjesztik a színérték skálát a közepes tónusokról a sötét és világos irányába is.

Ha szabad szemmel nem vagyok biztos a dolgomban, akkor elővehetem a színérték skálámat, amit itt készítettünk el. 
Ráteszem a fényképre és összehasonlítgatom a tónusokat a skálám színértékeivel.

A következő lépésben megnézem, hogy honnan jön a fény. Ez általában az árnyékon látszik leginkább. Itt a virágnak nem látszik az árnyéka, viszont a csúcsfény és a sziklakert arra utal, hogy jobbról, fentről éri a napfény a képet.
Ez jó alkalom a fények és árnyékok szabályosságai megfigyelésének gyakorlására és a képpel való barátkozásra.

Az előkészület legalább olyan fontos, mint a rajzolás. Kérlek, ne hagyd ki! Egy pár "lapos", jellegtelen rajzot megspórolhattam volna magamnak, ha már az elején odafigyelek a megfelelő fotó kiválasztására.

Ha ez megvan, akkor kinyomtatom a képet A4-es méretben és kezdődhet a rajzolás! Erről majd legközelebb lesz szó.

Megosztás FaceBookon
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...