Kisfiú portré

Hááát, ez a rajz nem éppen a büszkeségem! Gondolkoztam, hogy feltegyem-e egyáltalán, mert nem valami jól sikerült. Nem is tudom, miért. Alkotói hullámvölgy, vagy csak a fotó hibája?

Biztosan a fotó hibája :), mert enyhén homályos és eléggé kontrasztszegény volt.

Én írtam a "nincs elrontott kép..." kezdetű mondatot? Hát felejtsétek el! Nekem ugyanis sikerült elrontani - nem egyszer, nem kétszer, hanem 4-szer kezdtem újra. Amikor a szeme nem akar stimmelni és már majdnem lukasra radíroztad, rajzoltad a papírt, akkor mit tudsz csinálni?

Utána meg sajnos a szája sem akart stimmelni és bevallom, hogy a kisfiú életben ennél sokkal helyesebb.

Ja és azért mentségemre szolgáljon, hogy az eredeti rajzon nincs ennyire tojásfeje. Csak most vettem észre, hogy a scanner nyújtja a képet. Érdekes, eddig nem tűnt fel.

A mobilommal is gyorsan lekaptam, mielőtt vitték keretezteni, de sajnos nincs kábelem átvinni a számítógépre. Ha megoldom, akkor megmutatom a fényképet is, amin nem tojásfeje van, viszont cserébe a tónusokat egyen-szürkében adja vissza.

Milyen jó, hogy a fotóra és a scannerre lehet ráfogni, ha nem sikerült a rajz!:)

Remélem a dédimama, akinek a 80. szülinapjára ajándékba rendelték a rajzot, legalább sejteni fogja, hogy kit ábrázol.

A kálváriám azzal kezdődött, hogy a fotót PSD fájlként kaptam meg. Mivel nincs Photoshopom, ezért csak éppen megnyitni tudtam, de sem fekete-fehérre átállítani, se részleteket kinagyítani, se megfordítani nem lehetett.
Ekkor böngésztem az Interneten és találtam egy XnWiew nevű programot, amivel PS fájlokat is lehet alakítani. Én innen töltöttem le az ingyenes programot: XnWiew
Az az előnye, hogy megmutatja a fotó histogramját, ami alapján meg lehet nézni, hogy elég kontrasztos-e a fénykép. Egy geometriai görbén ábrázolja a különböző tónusértékek arányát. Hát nálam sajnos a halványszürke tartományokban voltak a grafikon csúcsai (sziklás hegység:)), ami nem jó. A jó fotó histogramja úgy néz ki, mint egy lecsapott tetejű hegy (Badacsony), vagyis a sötétebb és világosabb tónusok is jelen vannak.
Az XnWiew megengedte ugyan, hogy hozzányúljak a képhez, de az élességen nem tudtam segíteni. Viszont feljebb vittem a kontrasztot, hogy legalább az látsszon, honnan jön a fény.

Érdemes megfigyelni a gyermekarc arányait. Felnőtteknél ugye a fejtető és állcsúcs közötti távolság felére esik a szempár, kisgyereknél pedig még lentebb: a buksi rész arányaiban nagyobb, mint az arcrész.
Amikor emlékezetből rajzolunk, sokszor nagyon lapos fejtetőt ábrázolunk. Ez is logikus bal agyféltekénknek köszönhető, ugyanis az arcnak tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, ezért azt nagyobbnak is látjuk. Ha viszont lemérjük, akkor láthatjuk, hogy a szemünk fejünk közepén van és nem a homlokunkon.:)