A lényeg, hogy a rajzolás során az általánostól haladjunk a részletek felé, így elkerüljük a kezdők gyakori hibáját, hogy már az elején belekeverednek a részletekbe és a végén derül ki, hogy az egész rajz nem stimmel.
A régi mesterek idejében a tanoncoknak kellett a nagy méretű festményeken a ruházatot megfesteni. Amikor a lényegtelen rész megvolt, csak akkor festette fel a mester azokat a részleteket, amelyekkel szívesen foglalkozott és amik által ismert volt.
A gyakorlatot mi is a tanoncok munkájával kezdjük.
1. Fogj a nem rajzolós kezedbe egy bögrét vagy kávés csészét és tedd a kezed az asztalra! A másik kezeddel fogod megrajzolni a kezed és a csészét. Ne rajzolj külön csészét és kezet, hanem halványan satírozd be a formát, amit a kezed a csészével együtt alkot! Kezdd középen és tágítsd a formát, míg a megfelelő alakot el nem éred!
Az én rajzom ilyen lett az első lépés után:
2. Ha a forma hozzávetőleg megfelelő, kezdd el satírozni a sötét részeket! Most is csak a sötét részeket rajzolod, nem a kezed és nem a csészét. (Egy picit azért ő is megrajzolta a kéz körvonalait, így én is követtem.)
3. Ha megvannak a sötét részek, akkor jöhetnek a részletek. Keresd a hajlatokat, ráncokat a kézen, figyeld meg a körmöket! Sokkal egyszerűbb megrajzolni őket, ha már tudod, hogy hova fognak kerülni. Satírozással, radírozással tovább lehet finomítani, pontosítani a rajzot.
A módszer előnye, hogy időt hagy az analizálásra. A kezdeti halvány, nagyvonalú satírozással átesünk azon félelmünkön, hogy elrontjuk a rajzot. Menet közben van idő a módosításra és ahogy alakul a rajz, fokozatosan merülünk egyre mélyebbre a részletekben, nem pedig az elején bonyolódunk bele.
Hasonló módszerrel tanított Walter Sickert, 19-20. századi művész.
1 megjegyzés:
Köszi szépen a leírást
Megjegyzés küldése