A láthattak szót itt hangsúlyozottan idézőjelbe tettem, mivel az augusztus elejéig tartó művészeti kiállítás címe már utal rá, hogy mi várt a látogatókra - a SEMMI. A "Láthatatlan: Művészet a nem látottról 1957-2012" című kiállítás a londoni Hayward Galériában volt látható. Vagy nem látható?
A látogatók megtekinthettek egy üres lapot, amit Tom Friedman amerikai művész 5 év leforgása alatt 1000 órán keresztül bámult. Remélhetőleg maradt ideje a festésre is.
Ezen kívül megcsodálhattak egy talapzatot, amin Andy Warhol állt egy pár percig.
Valóban láthatatlan volt az olasz Maurizio Cattelan szobra, amit saját állítása szerint az autójából elloptak. Na igen, itt legalább a rendőrségi jelentés látható, mely igazolja a láthatatlan szobor ellopásának tényét. Úgy látszik van alapja a rendőrvicceknek.
És volt egy film is, amit Jay Chung 2 évig forgatott úgy, hogy nem volt film a kamerában. Szegény színészek.
A látogatók megtekinthettek láthatatlan tintával készült rajzokat Gianni Mottitót(fenti fotó). Megnézhették Robert Berry fotóit, amin különböző amerikai városokban nemesgázokat bocsátott ki egy tartályból. A képeken "láthatók" a nemesgázok és az üres tartályok.
A "szerencsésebbek" pedig a saját bőrükön is érezhették a párát, melyet Teresa Margolles abból a vízből tett a párásítóba, melyet a Mexico városban gyilkosság áldozatává váltak testének lemosásához már egyszer felhasználtak.
Hogy erről az egészről mi a véleményem? Idézem inkább a Leisure Painter c. magazin egyik olvasójának levelét, mert nála jobban nem tudnám megfogalmazni:
"Jippííí! Végre művész vagyok! Én is sok órát eltöltöttem már az üres lapot bámulva. Akkor fogalmam sem volt arról, hogy művész vagyok."
Ti mit gondoltok az ilyen művészetről?
Forrás és fotó: The Guardian
1 megjegyzés:
Tényleg jól megfogalmazta az újság olvasója:)
Megjegyzés küldése