Goethe és a színek

    Bár Johann Wolfgang von Goethe nevét hallva először a Faust jut eszébe mindenkinek, mégis a költő és gondolkodó élete legnagyobb művének színekről készült tanulmányát tartotta. Még halála napján is azt emlegette, menyét megkérte, hozzon neki jegyzetlapokat és folytatni akarta kísérletezéseit. "Zur Farbenlehre" című, több mint 2000 oldalas tanulmánya talán azért nem híresült el, mert némely téziseit a tudomány megdöntötte, de ennek ellenére még ma is a legkomplexebb színekről készült tanulmányként tartják számon.

Mivel hallottam róla, hogy Goethe maga is megpróbálkozott a festéssel, ezért mindig érdekelt, hogy vajon miért nem látni a képeit sehol. Az újságban olvastam, hogy Weimarban a Goethe-Nationalmuseumban május 22.-ig kiállítás tekinthető meg Goethe színtanulmányáról és egyből eldöntöttem, hogy azt mindenképpen meg akarom nézni. A hab a tortán, hogy a kiállításon Goethe "titkos" akvarelljeire is rábukkantam. Sajnos fényképezni nem lehetett, de talán egyszer az interneten is megtalálom a képeket. Eddig ugyanis hiába kerestem.

Goethe háza Weimarban

Goethe sokat utazgatott Olaszországban és ott csodálta a tájat, naplementét. Szerette volna lefesteni, de nem tartotta magát jó festőnek, nem tudta, hogyan keverje ki a színeket. Híres festőket kérdezett meg, de ők sem tudtak segíteni.
Így amikor hazautazott Weimarba, egyből kísérletezni kezdett. Azt már hallotta Isaac Newton angol fizikustól, hogy a színek fénytörés által keletkeznek. Ő is készített egy prizmát, amit vízzel töltött meg. Ha egy ablak elé tartotta, akkor megpillanthatta a szivárvány színeit.

Goethe azt is felfedezte, hogy a színek a szemünkben is keletkezhetnek: "Ha egy színes négyzetet egy ideig kitartóan figyelünk és utána egy fehér falra nézünk, akkor a fehér falon egy másik szín fog megjelenni."

Miért sárga a nap és miért lesz vörös amikor lenyugszik? Ez a kérdés is sokat foglalkoztatta, miközben a természetet járta: "Amint átnéztem a prizmán, világossá vált számomra, hogy a színek keletkezéséhez három dolog szükséges: fény, sötétség és egy zavaros közeg."
A fénynek önmagában nincs színe, de míg a Földre ér a Napból sok "atmoszférikus párán" kell áthatolnia. Ezek azt eredményezik, hogy színeket látunk, amik változhatnak.

Goethe meg volt győződve arról, hogy a színek befolyásolják hangulatunkat. Saját házának szobáit különböző színekre festtette: étkezője sárga, szalonja kék, dolgozószobája zöld volt. Ez utóbbi szobában írta többek között a Faustot és színtanulmányait:

Goethe rendszerezte is a színeket és egy színkeréken tüntette fel a 3 alapszínt és a belőlük keverhető színeket:

Bár a Newton matematikai természettudományos elveinek ellentmondó fizikai rész miatt Goethe tanulmányát a kor elutasította, a történelmi áttekintő rész és a színek pszichológiájával foglalkozó rész még napjainkra is kihat: pl.stílustanácsadás, lakberendezés.

Aki teheti, az látogasson el egyszer Weimarba. A csodálatosan felújított történelmi épületeken, sétálóutcákon kívül érdemes megnézni Nietsche házát, Schiller házát. A Schiller-Múzeumban megcsodálhatjuk Rembrandt grafikáit. És végezetül nem hagyhatjuk ki a Liszt-Múzeumot sem, ami egy kertészházban található, ahol Liszt Ferencünk a nyarakat töltötte. A város zenei főiskoláját is róla nevezték el.
Weimar a Világ Kultúrális Örökségének része, amit nem is csodálok a sok múzeum és műemlék láttán.