2012. január 6., péntek

Visszatekintés 2011-re Németországban

   A "palette & zeichenstift" c. német magazin főszerkesztője üzenetében eszembe jutatta a tavalyi év nagy művészeti eseményeit.

Az egyik a 2011 októberében nagy vihart kavart tárgyalás volt. Két férfi és 2 nő ült a vádlottak padján, akik éveken át nagy művészeknek tulajdonított festményeket csempésztek a kereskedelembe és ezáltal milliókat kerestek. Ez Németország háború utáni történelmének legnagyobb hamisítási botránya.
Megjegyzem, egy kis elismerés azért kijár a művésznek, aki olyan képeket festett, melyekről még a múzeumok, aukciós házak szakértői is elhitték, hogy többek között Max Pechstein alkotásai.

A másik nagy híren még most is mosolyognom kell. Novemberben az újságok címlapján és a hírekben megjelent, hogy "Takarítónő tönkretette a műalkotást".
A tett színhelye a dortmundi Ostwall Múzeum.
Az áldozat Martin Kippenberger (1953-1997) "Wenn`s anfängt durch die Decke zu Tropfen" (Amikor elkezd a plafonról csöpögni) c. alkotása.(a fotón látható)
A kár: 800.000 Euró.
A mű egy falécekből készült tornyot ábrázol. Alatta egy gumikád, amiben egy fehér vízkőnyom van. Illetve csak volt, mert a takarítónő pont ezt a vízkövet pucolta ki alaposan, a kád mind a négy oldalán.
Mivel a művész már nem él, ezért a kárt nem lehet helyreállítani.
Nem is tudom kit sajnáljak jobban. A múzeumot, vagy a szerencsétlen takarítónőt, aki szégyenében bújdosik az újságírók elől. Az viszont jó hír, hogy megtarthatta állását a takarító vállalatnál, mivel már régóta megbízhatóan dolgozott ott. Ő sem tudja, hogy "tettét" miért követte el.

Mentségére szolgáljon, hogy esete nem egyedülálló. A német tisztaság- és rendszeretetnek más modern művek is áldozatává váltak.
1973-ban az SPD Leverkusen-Alkenrath helyi egyesülete ünnepséget tartott. A buli után két szorgalmas képviselő hölgy el akarta mosogatni a poharakat. Nagy örömükre találtak egy gyerekkádat, amiben egyszerre több poharat is könnyedén el lehetett lötykölni. Még a kádat is tisztára suvickolták.
Az már csak másnap derült ki, hogy a kötszerekkel és sebtapaszokkal összeragasztgatott gyerekkád Joseph Beuys művész alkotása volt. ( a képen még teljes épségében.)

Joseph Beuys "zsírsarka" sem nagyon talált megértésre a hozzá nem értők táborában.
Így történhetett meg 1986-ban, hogy a düsseldorfi akadémia egyik termének sarkában nagy műgonddal feltapasztott több kilónyi vajból álló műalkotását a felújítási munkálatok alkalmával a szó szoros értelmében kipucolták.
Csak ez az archív kép maradt róla.

Még szerencse, hogy a régi nagy mesterek alkotásaira jobban vigyáznak. Vagy csak a takarítók képzettebbek? ;)

1 megjegyzés:

gromine írta...

Igen, nem mindegy , hogy ki nézi és milyen szemszögből, hogy ez most művészet vagy nem????

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...