2011. október 31., hétfő

Színkeverési technikák

Különféle színkeverési technikák léteznek. Én itt a legmodernebb színelméletet vettem alapul, melyet Harald Küppers alkotott meg a 70-es, 80-as években. Nyomtatástechnikai mérnökként Küppers felfedezett egy új eljárást, melyet világszerte szabadalmaztattak. Harald Küpperst ma a színelmélet jelentős szakértőjeként tartják számon és sokáig docensként dolgozott a színelmélet szakterületen.
Jelentős felfedezése, hogy az iskolákban is oktatott Johannes Itten féle színelmélet sok helyen sántít. Megállapította, hogy az Itten-féle 3 alapszínből (sárga-kék-piros) nem lehet kikeverni a narancs, zöld és lila (viola) színeket. Küppers szerint nem 3, hanem 6 alapszín létezik.
Hatására egyre több német iskolában az Itten-féle színelmélet helyett a Küppers-féle színelméletet tanítják.
Az alábbi színkeverési technikákat Harald Küppers: Farbenlehre c. könyvéből vettem:

1. Az additív technikát a televízónál használják. A régebbi készülékek képernyőjét közelről nézve látni lehetett, hogy apró pontocskákból áll, melyek mindegyike piros, kék zöld részre van osztva. Amikor semmi sem világít, akkor feket színt látunk. Amikor pedig különböző erősséggel sugározza a piros-zöld-kék alapszíneket, azzal különböző mértékben ingerli a szemünkben lévő piros-zöld-kék színreceptorokat, melynek hatására kialakul szemünkben a megfelelő szín képe. (Ez számomra is elég bonyolult volt, hogy hogyan lehet a szemünk piros-zöld és kék receptoraival minden színt látni, hiszen kikeverni nem lehet, de a szemünk másképp működik, de ez már hosszabb magyarázatot igényelne.)


2. A szubtraktív színkeverés elvét a fotózásnál, nyomtatóknál használják. Itt a sárga, magenta és ciánkék filtereken  keresztül haladó fény által keletkeznek a színek. A magenta és sárga átlátszó filterek keveréke a piros színt, sárga és ciánkék a zöldet, magenta és ciánkék pedig a kék alapszínt adja ki. Mivel mindegyik alapszín intenzitása 0-100-ig terjedhet, így a keverékeikkel minden színárnyalatott elő lehet állítani.
Ez az elv számunkra azért érdekes, mert az akvarell festészet is ezen alapul és a színesceruzáknál is figyelembe kell venni. Mindkét eszköz ugyanis átlátszó, ezért az alul lévő színréteget nem fedi, hanem csak módosítja a következő réteg szín. A kevert színeket tehát a papíron kell létrehozni az egymás tetjére festett átlátszó színrétegek által.

Ennek lehet előnye is, hátránya is. Hátránya számomra az, hogy ki kell előbb próbálni, hogy az adott szín felvitele milyen hatással lesz a már meglévő színrétegekre. Ha például sárgára feketét rajzolsz, könnyen kaphatsz sötétebb árnyék helyett egy furcsa, piszkos zöld színt.
Előnyét pedig a fekete háttér rajzolásakor úgy használják ki, hogy nem feketét visznek fel több rétegben, hanem bordót-sötétzöldet-sötétkéket majd erre a feketét. Ebből egy nagyon szép mély fekete szín adódik. Ezt próbáltam ki Sissi jobb vállán a fekete ruharésznél.

Visszatérve a színek kipróbálására, Alyona Nickelsen kitalált egy egyszerű módszert rá, hogyan lehet megnézni, milyen változást okoz a rajzon egy következő szín felvitele. Veszünk egy átlátszó fóliát. Lehetőleg legyen egy kis tartása, mint például az iratfűző fóliának, és legyen sima felületű, ne mattot válasszunk!
Rajzoljunk rá alkoholos filccel téglalapokat - ezekbe kerülnek majd a színminták. A téglalpok alá felírjuk, hogy melyik színesceruza próbája kerül majd bele.
Ezután befújjuk fixáló sprayvel a fóliát. Csak művészfixálót használjunk, soha sem hajlakkot vagy egyéb lakkot. A fixáló spraytől "fogósabb" lesz a fólia felülete, így megtapad rajta a ceruza. Ezért már nincs is más dolgunk, mint a téglalapokat a megfelelő színű ceruzával besatírozni.
A kapott színmintákat a rajzra téve ezután egyszerűen ki tudjuk választani, hogy melyik színesceruzát használjuk a következő színrétegnek.

3. Az integrált színkeverést pedig az olajfestékeknél, akrilnál használják. Ezek a festékek teljesen fednek, vagyis a parányi színpigmentek a nekik megfelelő színt verik vissza, míg a többit elnyelik. A részecskék parányiak, ezért nem láthatjuk egyenként a visszaverődést, hanem csak a keverék színt.

A színkeverés sok nehézséget szokott okozni. Gyakori, hogy addig kevergetjük a színeket, míg egy szürke sárszerű masszát kapunk. Ezért nem mindegy, hogyan fogunk hozzá és sajnos az, amit az iskolában a színkeverésről tanultunk, már nem állja meg a helyét, sőt teljesen félrevezető.

A kék és sárga keveréke ugyanis nem lesz zöld! Erre én is felkaptam a fejem, amikor olvastam, ugyanis mindig azt tanultuk, hogy a kék-sárga-piros azok az alapszínek, amelyekből minden más színt ki lehet keverni. Mégsem sikerül minden esetben megvalósítani és ezért szenvednek évszázadok óta a művészek a színkeveréssel (ami sokszor sárkeverésbe torkollik.)

Hogy a kék és sárga keveréke miért nem lehet zöld, arról legközelebb lesz szó. Érdemes lesz majd elolvasnod, mert ha azt megérted, soha többet nem fogsz sárszínt keverni.(- csak akkor, ha valóban erre a színre lesz szükséged.)

3 megjegyzés:

Castia írta...

Hálás köszönet a fóliás módszer leírásáért. Ann Kullberg honlapján lehet készen kapni ilyen színmintás fóliákat, de úgy voltam vele, hogy ennyi pénzt kiadni néhány lapnyi fóliáért, az durva lenne. Nyomtatni meg nem tudok fóliára. Erre nem is gondoltam, hogy ha kicsit tapad a felület, akkor a saját ceruzáimmal tudom beszínezni. Ki fogom próbálni, remélem működik. ;)

anwerosa írta...

Alyona Nickelsen is eleinte a nyomtatást ajánlotta, de szerintem annak sosem elég pontosak a színei. Legalábbis az én nyomtatóm elég silány.
Bevallom, hogy nem próbáltam ki, hogy a fóliás módszer működik-e, de Alyona annyira profi, szerintem nem ajánlana olyasmit, amit saját maga nem próbált ki.

Unknown írta...

Fos

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...