Csendes, ködös hétfő reggel volt Párizsban 1911. augusztus 21.-én. Három férfi sietett ki a Louvreból. Furcsa volt, mert hétfőn a Louvre zárva van a látogatók számára és még furcsább volt az, amit egyikük a kabátja alatt rejtegetett.
Vincenzo Peruggia és fivérei, Lancelotti és Michele, fiatal olasz ezermesterek voltak. Vasárnap délután jöttek a Louvre-ba, elrejtőztek éjszakára egy szűk tárolóhelyiségben a Salon Carré mellett, ahol a galéria reneszánsz festményei voltak. Reggel fehér munkaköpenyben bementek a Salon Carréba. Leakasztottak egy kisebb képet a falról, levették a keretét és Peruggia a ruhája alá rejtette. Kiosontak a galériából, egy hátsó lépcsőn le és az oldalsó kijáraton ki Párizs utcáira.
Ellopták a Mona Lisát.
26 óráig tartott, mire észrevették, hogy hiányzik a kép. Ez érthető. Abban az időben a Louvre volt a világ legnagyobb épülete több mint 1000 teremmel 45 hektáron. A biztonság gyenge volt, kevesebb mint 150 őr vigyázott negyed milliónyi tárgyra. Szobrok tűntek el, festményeket rongáltak meg. (A Mona Lisa előtt egy évvel Isis egyiptomi istennő súlyos szobrát lopták el és 1907-ben egy nőt 6 hónap börtönre ítéltek, mert összevagdalta Jean August Ingres VII. Pius a Sixtusi Kápolnában c. festményét.)
A Mona Lisa elrablásakor Leonardo mesterműve messze nem a leglátogatottabbak közé tartozott a múzeumban. Leonardo 1507 körül festette a portrét és 1860-ig tartott, mire a kritikusok a Mona Lisát a reneszánsz festészet egyik legnemesebb darabjának nyilvánították ki. Ez az ítélet azonban valahogy nem jutott el a szűk értelmiségi réteghez és az érdeklődés elég minimális volt. Az író-utazó Karl Baedecker 1878-as Párizs útikalauzában egyetlen paragrafust szánt a portré leírására. Míg 1907-ben már csak alig 2 mondatot, sokkal kevesebbet, mint pl. a Milói Vénuszra.
1910-ben a Louvre levelet kapott Bécsből, melyben megfenyegették a Mona Lisát, ezért a múzeum tisztviselői megbízták a Cobier üvegező céget, hogy tegyék üveg mögé a múzeum legértékesebb festményeit. A munka 3 hónapig tartott. Cobier egyik embere Vincenzo Peruggia volt. Egy kőműves fiaként Peruggia Dumenzában, Milánótól északra egy lombardiai faluban nőtt fel. 1907-ben, 25-évesen elhagyta otthonát és Párizsban, Milánóban, Lyonban próbált szerencsét. Egy év múlva letelepedett Párizs olasz negyedében.
Peruggia alacsony, kb. 161 cm volt és kész volt visszavágni minden őt vagy nemzetét érintő inzultusban. Testvérei őrültnek nevezték. Francia munkatársai, mint ahogy Peruggia a tárgyaláson elmondta, "szinte mindig makaróni evőnek" nevezték és gyakran ellopták személyes tárgyait és megsózták a borát.
Peruggia több akart lenni egy segédmunkásnál. Amikor a Mona Lisa elrablásáért 1914-ben megjelent a bíróság előtt, a vád szobafestőnek nevezte. Peruggia felállt és kijelentette, hogy ő "pittore", vagyis festőművész.
Miért loptak akkoriban festményeket? A legtöbb elcsent festmény nem a gazdag arisztokraták rejtekeibe került, hanem egy tiltott láncolatba, ahol cseretárgyként szolgált drogok, fegyverek és más lopott holmik megszerzésében. Peruggiának volt elég alvilági kapcsolata, így remélhette, hogy el tudja adni vagy cserélni.
Balszerencséjére azonban a Mona Lisa túl forró áru lett. Az újságok kezdetben nem írtak semmit hétfőn és másnap reggel is csend volt az üggyel kapcsolatban.
Végül kedd délután robbant a hír, amikor a Louvre bejelentette a lopást. A világ napilapjainak címoldalára került. A párizsi utcák falain "Keressük" poszterek jelentek meg. Tömegek áramoltak a rendőrség központjához. Nézők ezrei, Franz Kafkával egyetemben, elárasztották a Salon Carrét, hogy az üres falat bámulják a 4 magányos vasszöggel. Kafka és utazótársa Max Brod rácsodálkoztak a "szégyen jelére" és részt vettek egy vidám operetten, mely kifigurázta a lopást.
Szatírikus képeslapok, egy rövid film és kabaré dalok sora következett. Peruggia rájött, hogy nem egy régi olasz festményt lopott el, hanem azt, ami néhány nap alatt a világ leghíresebb festményévé vált.
Peruggia a Mona Lisát egy faláda alsó álrekeszébe dugta el. Amikor a párizsi rendőrség felkereste 1911 novemberében, mivel minden Louvre dolgozót kihallgattak, naívan azt mondta, hogy csak az újságokból tud a Mona Lisa ellopásáról és azért késett a munkából azon a hétfőn, mert túl sokat ivott előző este és elaludt.
A rendőrség bevette a történetet. Nem foglalkoztak Peruggiával, viszont kihallgatták Pablo Picassot és a költő és kritikus Guillaume Apollinairet. ( Egy tolvaj volt a barátjuk, aki kisebb szobrokat lopott el a Louvreból.)
1913. decemberében, 28 hónap elmúltával, Peruggia elhagyta Párizst a faládával és vonattal Firenzébe utazott, ahol egy műkincs kereskedőnek megpróbálta eladni a festményt, aki azonban rögtön hívta a rendőrséget. Peruggiát efogták. Rövid tárgyalás után Firenzében bevallotta bűnösségét és így csak 8 hónapot ült börtönben.
100 év telt el a lopás óta és a történészek még mindig vonakodnak hitelt adni a ténynek, hogy Peruggia akaratlanul is katalizátora volt annak a folyamatnak, mely által a Mona Lisa a világ leghíresebb ikonjává vált.
Ezzel kerek is lehetne a történet, azonban egy láncszem még a mai napig hiányzik.Senki sem tudja, hogy Peruggia valójában miért lopta el a festményt, és mi történt az alatt a 2 év alatt, míg nála volt. Egy amerikai újságíró, Karl Decker a The Saturday Evening Post egyik 1932-es kiadásában ugyanis arról írt, hogy egy argentin szélhámosnak sikerült 6 másolatot csináltatni a Mona Lisáról és Peruggia lopása után el is adta őket. (Mindegyik vevő azt hitte, hogy az eredetit vette meg.)
Joe Medeiros már több mint 30 éve kutatja ezt a rejtélyt és most állítólag sikerült neki kideríteni az igazságot, melyre leginkább Peruggia idős lánya, Celestina kíváncsi az unokákkal egyetemben. Egy dokumentumfilm készült, amit valószínűleg a lopás 100. évfordulóján, 2011. augusztus 21.-én fognak közzétenni. Érdemes lesz ezért majd figyelemmel kísérni Joe Medeiros honlapját a monalisamissing.com -ot.
Egy pár érdekes információt lehet elolvasni a lopás utáni napokról, videót és képeket láthatunk Peruggia lányáról, utódairól és érdekesség képpen erről az oldalról másoltam be ide a fentebbi képet, ami akkoriban a Washington Postban jelent meg Mona Lisaként. Ebből is látszik, mennyire ismeretlen volt a festmény. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése