Gyakran látni az interneten olyan rajzokat, ahol az arányok nem stimmelnek, a portrén valami félrecsúszott, kicsit torz. Ilyenkor (amennyiben kíváncsi valaki a véleményemre) én a négyzetrácsok módszerét szoktam javasolni. A közös virágrajznál bemutattam, hogyan kell alkalmazni itt:
http://rajzolni-tanulok.blogspot.com/2011/05/rajzoljunk-egyutt-virag2.html
Persze vannak a módszernek ellenzői, akik csalásnak tartják, de szerintem kezdetben nagy segítséget jelent, amíg annyira megedződik a szemünk az arányok felismerésében, hogy később már nem lesz rá szükség. Arról nem is beszélve, hogy olyan nagy művészek is minden szégyenérzet nélkül használták, mint Albrecht Dürer..
.
... és Jean August Dominique Ingres:
 |
| Ingres: Study for Oedipus and the Sphinx (1808) |
Dürer az élő modellt helyezte egy négyzetrácsokkal ellátott üveg mögé. Látszik a metszeten, hogy az üveglapon lévő négyzet megfelelőjét másolta át a szintén négyzetráccsal ellátott rajzlapra.
Ingrest a legnagyobb francia portrérajzolónak tartják. Ő a vázlatok kinagyítására használta a négyzetrácsokat, amikor a vászonra átmásolta. A vázlatait sem minden segítség nélkül készítette, mert az a hír járja, hogy már használta az úgynevezett camera obscurát. Ez egy olyan szerkezet, mely tükrök segítségével a modell képét a rajzlapra vetíti, így csak meg kell rajzolni a körvonalakat. Másként nem tudott volna ilyen hihetetlen anatómiai pontossággal rajzolni, mint a például a lenti rajz:
 |
| Jean August Dominique Ingres: Odalisque and Slave |
A csodálatos mű grafittal, fekete- és fehér szénnel, valamint vízfestékkel készült. Olyan bravúrral kombinálta ezeket, hogy a szakértők szerint is alig lehet megkülönböztetni, melyik helyen melyiket használta.
A technikai segítség tehát nem szégyen.
2 megjegyzés:
Érdekes téma! Ezzel kapcsolatban én is találtam egy cikket, az utolsó mondatban van a lényeg! :)
Érdekes , nem is gondoltam volna, hogy milyen segítségeket, "trükköket" alkalmaztak régebben.
Megjegyzés küldése