Sissi - Romy Schneider

Még a nyári szünetben Ausztriában jártunk, Salzkammergut tartományban. A gyönyörű hegyek, tavak, gleccserek látványa mellett Bad Ischl volt rám a legnagyobb hatással. Ebben a városban ismerkedett meg Sissi és Ferenc József és később itt töltötték a nyarakat a császár nyári rezidenciájában:

Szabadtéri színpadot építettek fel az épület előtt, ami a padsorokkal, és hatalmas fehér sátorral eléggé belerondított az összképbe, így csak a bejáratot lehetett fényképezni. Interneten azonban sok szép képet találni "kaiservilla bad ischl" címszó alatt.

Így jött tehát az ötlet, hogy Sissi legyen a következő rajztémám. Mivel a régi festményekkel nem vehetem fel a versenyt és az "eredeti" Sissi 30 éves kora után megtiltotta, hogy fotózzák, így a hasonló szépségű Romy Schneidert választottam, aki egyébként is Sissiként él emlékezetünkben:

Sissi- Romy Schneider,
Faber-Castell Polychromos,
29,5 x  20,7 cm

Az eredeti fotó valószínűleg fekete-fehér lehett, amit utólag színeztek ki, ezért (is) ilyen halványak a színek. Elkövettem ugyanis azt a hibát, hogy előbb az arcot rajzoltam meg. Amikor a hajat is megrajzoltam, kiderült, hogy kórosan sápadt az arcszíne. Ezen próbáltam utólag javítani, ami színesceruzával nem megy olyan könnyen, mint grafittal. Legvégül már a narancssárgát is kipróbáltam, amitől végre élénkebb, élettelibb lett az arca.

A bőrszín kidolgozásánál Ann Kullberg: Colored Pencil Portraits c. könyvét vettem alapul. Igaz, hogy ő Prismacolor színesceruzákat használ, én meg Polychromost, ezért a színeket nem lehet egy az egyben átváltani. Kiválasztottam a bőrszínhez hasonló ceruzáimat és sorba rendeztem őket világostól sötétebb árnyalat szerint.
Ann Kullberg egy halvány krémszínnel kezdi a bőr alapozását, ezután több rétegben viszi fel az egyre sötétebb árnyalatokat. Én krémszínként a 103-as, elefántcsont színt használtam. Erre jött a 132-es "világos hússzín". Majd 131-es közepes "hússzín". Közben "meleg szürke" árnyalatokkal próbáltam tompítani a színek rikítását és az árnyékos részeken barnákat is bevetettem. Az orrnál a fotón is szürke árnyalatok voltak, bár én nem mertem olyan erősre rajzolni, nehogy "maszatosnak" látsszon az arca.
Legvégül pedig a 109-es "sötét krómsárgával" mentem át az egész bőrfelületen.

Sajnos ez a módszer, hogy menet közben keverem a szürkét a színekhez, nem nagyon vált be. Legközelebb megpróbálom fekete-fehérben kidolgozni a képet és arra felvinni a színeket. Ezt egyébként "grisaille" technikának hívják.

A rajz, mint említettem,  Faber-Castell Polychromos színesceruzákkal készült. Ezek olajos alapúak, művészfestékeknél használatos, színtartós pigmenteket tartalmaznak. A kép így, az olajképekhez hasonlóan, nem fog kifakulni.
Sajnos a ceruzák elég kemények, ezért nem volt valami kellemes velük nagyobb felületet satírozni. A színek keverése sem nagyon ment, de lehet, hogy csak a gyakorlatlanságom miatt.

A különféle színkeverési technikákról a következő bejegyzésemben fogok írni.