Piros tulipán

 

Ha már piros, akkor legyen is az. Szintén postai levelezőlapra készült. Itt kipróbáltam a grisaille módszert, ami a festészetben volt használatos. Fekete-fehér aláfestést jelent.

Először megrajzoltam grafittal a tulipánt és tónusoztam is. Utána gondoltam, kiszínezem. Mivel azonban már máskor pórul jártam a "rászínezéssel", így most óvatosabb voltam. Egyszer ugyanis egy portrét próbáltam kiszínezni. Olvastam ugyan, hogy a festőket óva intik attól, hogy grafittal rajzolják meg a vázlatot, mert a grafit "átvérzik" a festéken, de gondoltam, majd én okosabb leszek - és lefújtam fixáló spray-vel a rajzot. Sajnos azonban ez még kevésnek bizonyult, mert amikor felvittem a színt, gyönyörűen elkentem vele a grafitot is, így a szépséges női arc olyan maszatos lett, mintha a hölgy éppen a kéményből pottyant volna ki.

Egy másik alkalommal viszont nem radíroztam ki rendesen a körvonalakat és úgy vittem fel a vízfestéket. A vízfesték olyan szépen rögzítette a ceruzavonásokat, hogy utána nem tudtam kiradírozni.

Ebből a két esetből tanulva a tulipánomnál először az akvarell ceruzámról lekaparásztam egy kis port, azt összekevertem pár csepp vízzel és lekentem vele az egész tulipánt. A ceruza színe a virág leghalványabb színének felelt meg. Ha lett volna fehér fényfolt, azt fehéren hagytam volna.

Ezután bátran satírozhattam a sötétebb részeket a Polychromos színesceruzákkal, a grafit már nem kenődött el. Bár a végeredmény mégsem lett kielégítő. A virág élénk színét eltompította a ceruzás aláfestés. Amúgy a színeseimmel sem vagyok teljesen elégedett, mert csak hideg piros színek vagy rózsaszínek vannak a 60-darabos készletben, amivel nem sikerült visszaadni a tulipán élénk, narancsospiros színét. Bár a színkeverésben nálam profibbaknak lehet, hogy ezzel a készlettel is sikerülne.