Janvier Rollande: Sage, grafit |
A második döbbenet azonban még nagyobb volt, amikor a kíváncsiságtól hajtva rákerestem a rajzaira az interneten. És az egyik oldalon egy olyan kép ugrott elém, aminek a látványától inkább megkímélem azokat, akik esetleg nem kíváncsiak rá.
Az első rémülettől visszahőkölve azért csak erőt vettem magamon és elolvastam, mit írnak róla.
A kép címe "Adieu Maman" vagyis "Isten áldjon, Anya!". A rajz a művésznő édesanyját ábrázolja a halálos ágyon, aki talán éppen az utolsó lélegzetét leheli ki.
Azóta nem hagynak nyugodni a gondolataim. Nem tudom hova sorolni. Megszállott művész, aki még az anyja halálos ágyán is tud a fényképezőgépre gondolni, hogy az utolsó pillanatokat rajzban megörökíthesse? Vagy ahogy egy blogban írják, egy érzelmekkel túlfeszített, megismételhetetlen búcsúpillanat rögzítése?
És a mama? Vajon akart valaha is így szerepelni híres művészeti múzeumok kiállításain?
A művészvilág elismeri a képet, hiszen neves helyeken állítják ki, ezért aki kíváncsi rá, azt nem fosztom meg a látványtól.
Az "Adieu Maman" c. képet megnézheted itt: http://thephoenix.com/boston/arts/48203-graphite/
Janvier Rollande szelídebb portréi megtekinthetők az Artist Daily honlapján itt: http://www.artistdaily.com/blogs/drawing/archive/2008/05/07/janvier-rollande-s-portraits-of-self-expression.aspx
1 megjegyzés:
Nagyon érdekes amit írtál, hogy hol a határ, hogy mitől számít egy mű, művészi alkotásnak.
Megjegyzés küldése