Ha túl erős a kontúr akkor gyurmaradírral leszedem a felesleget. Csak annyi látsszon, amennyit a környezete felvesz. Sehol sem hagyok kontúrokat. Minden kontúrvonalnál megnézem, hogy melyik oldal a sötétebb és úgy satírozok, hogy beleolvadjon a sötétebb oldalba.
Az első satírozás után eléggé patchwork kinézetű a szirom, de az ujjamra tekert papírkendővel, vagy a kisebb részeken fültisztító pálcikával össze tudom dörzsölni az árnyalatokat. Ha túl sok grafítot szedek le a művelet által, akkor újrasatírozom az adott részt, míg vissza nem nyeri a kívánt tónust.
A bal oldali szirmon a ceruza hegyével felülről lefelé húzgáltam a vonalakat, hogy finomabb legyen az átmenet a világosabb részbe. Ugyanígy csináltam a velünk szemben lévő sziromnál a szártól felfelé kifutó vonalakkal. Itt nincs éles határvonal, mert ez nem árnyék, hanem a virág mintázata.
Amikor a szirmok megkapták az alaptónust, egy pár sötétebb szálat rajzoltam bele laza ceruzavonással és néhol kiradíroztam néhány fehérebb csíkot.
A bal oldali szirom felénk néző éle is világosabb, mint a környezete, ezért azt is radírral kihúzom.
Ehhez egy késsel a radírnak rézsútosan élet vágok, amivel nagyon pontosan lehet dolgozni.
A rajzolásban az a szép, hogy mindig lehet javítani, azt mondják, hogy a rajz megbocsátja hibáinkat. Ha valamelyik rész túl sötét, a gyurmaradírral ütögetve fel tudom szedni a felesleget. Van amikor ettől foltos lesz, ilyenkor finoman átsatírozom, összemosom újra.
Ahol túl világos, ott rásatírozok mégegy réteget.
Állítólag nincs elrontott rajz, csak olyan, ami nincs befejezve.
Félelmetes, hogy milyen trükkök vannak a rajzolásnál.
VálaszTörlésNem is gondoltam volna, hogy így tudom alakítani és javítani a rajzokat.
Nagyon szép lesz !!!
Köszönöm!
VálaszTörlés